A
település első említése 1358-ból való: Vinqurna, 1558-ban: Wyndurna
Lak. A Vindornya-patak mentén épült egykori Lak-ról, azaz udvarházról
kapta a nevét. A 15. századtól a Hertelendy család birtoka, bár a 16.
században kisebb nemesi famíliák is megjelentek földesúrként. A községet
a törökök nagymérvű pusztításai érintették a legsúlyosabban. 1555-ben
elpusztítják és ettől kezdve az egész szántói járással hódolt a
töröknek, 1564-től pedig alávetett. 1584-ben a törököktől féltében
hagyta el népe, és vált pusztává. A kevés XVII. sz-i forrás szerint
ekkor leginkább lakott, s csak a század vége felé néptelenedett el
ismét. 1720-ban veszik fel újra, most már mint puszta nemesi falut,
amelynek nemesi földjeit szabadmenetelű zsellérek művelik. A XVIII.
századra tiszta kuriális faluvá vált, azaz földjei teljesen nemesi
földek lettek, melyeknek legnagyobb részét a Hertelendy-, majd a század
végén a Festetics család birtokolta. A település lakossága 1857-ben volt
a legmagasabb (486 fő) mára 100 fős kistelepülés. Mindazonáltal a
Balaton közelsége lehetőséget biztosított a falusi turizmus
meghonosodására. A kistelepülés legnagyobb "kincse" a Hertelendy kúria. A
Hertelendy család ősi fészke Zala vármegye. A család ős elei -
okmányokkal bizonyíthatóan - már 1524-ben királyi adományként
birtokolták Vindornyát, illetve Pusztalakot. Tagjai többnyire a
közigazgatásban Zala vármegye alispánjai voltak a múlt század első
negyedében. Többek között az Ö síremlékük is ott díszlik a vindornyalaki
temetőben. A Hertelendy Kúriát 1780 körül építtette a család a
Vindornya-patak menti dombra. Az épület, melyet az Önkormányzat
1992-2002. között felújított, provinciális, magyar jellegű késő barokk
stílusjegyeket visel magán. Jelenleg közösségi ház, melyben
tanácskozótermek, 2 db 3-3 fős vendégszoba és bormúzeum van. Idilli hely
pihenésre. A falu templomát 1780. körül építették, melyet Hertelendy
Gáspár püspök építtetett át klasszicista stílusúvá. A templomban barokk
orgona található, falait szekkók díszítik. A településen díszes, 1900-as
években épült polgári házak találhatók. Az Önkormányzat az egykori
1830-as években épült, volt zsellérházból faluházat alakított ki,
berendezése a településen összegyűjtött népi tárgyakból van. A
településre jellemző művészeti értékek a homokkőből faragott
kőkeresztek. A Kovácsi hegy déli oldalán, a község felett emelkedő
hollókő szikláról az alant elterülő Vindornya-medencére és a
Zalai-dombságra nyílik nagyszerű kilátás. A szőlőhegy része a Kovácsi
Hegyközség, mint bortermelő vidék, mely híres az itt termelt borairól. A
település része a kiemelt Balatoni üdülőkörzetnek. Kiépültek a közművek
(villany, víz szennyvíz, gáz)
