Kisfaludy és a Hertelendy
családok kapcsolata.
Kisfaludy Sándor (költő)
Kisfaludy
Sándor 1792. május és 1793. január között – mint egyszerű katona,
huszártiszt – nyolc hónapot töltött Erdélyben. Hogy miért került oda az
alig 19 éves ifjú, annak két változata ismert. Kolozsvári barátja,
Újfalvi Sándor – aki 1831-ben Sümegen is megfordult, egy kései
feljegyzése szerint – úgy tudja: véletlenül, meseszerűleg. Történt
ugyanis, hogy a költő nagybátyja, Hertelendy Mihály,
az akkor Erdélyben állomásozó Lipót-huszárok ezredese, dunántúli rokoni
látogatása során a Kisfaludy családot is felkereste, ahol a sok
fiúgyermek láttán, közülük a legnagyobbat, Sándort, akarata ellenére,
saját ezredéhez rendelte. Így lett katona költőnkből, aki, Újfalvi
szerint még az uniformis öltözetet sem szenvedte". Az irodalomtörténet
ezt a magyarázatot – igen helyesen – tekintetbe sem vette, mivel vagy
magának az öregedő költőnek 1831-ben tett vallomása, vagy Újfalvi
huszonnyolc évvel későbbi feljegyzése téves. A költő vágyva vágyott a
katonai pályára, s nagy örömmel ment Erdélybe, melyet már ifjú korától
szeretett volna látni. Erről maga számol be Naplójában, 1796-ban, tehát
még friss emlékezettel.
A magyar nyugatról, a Dunántúlról felkerekedett nemes ifjú mindjárt a
magyar kelet, Erdély határán, a Királyhágó bércén átesett az első
megrázó, újszerű élményen. Mint arról Sklubics Imréhez Kolozsvárról,
1792 májusában írt levelében beszámolt, megállt a magas hegytetőn, ahol
,,előttem és utánam egy meglepő pompás, de szívemet elzúzó scéna nyílik
vala: nyugat felé hazámnak, melytől válnom kelle, sok mérföldnyire,
majdnem Világosig terjedő szép róna földje a szép napestnek tiszta
fényében, – kelet felé Erdély, az ő sötét, erdőkkel bodrozott
hegyeivel-völgyeivel, mint egy nagy setét hullámokat hányó tenger fekve
alattam... Szívem is hullámozni kezdett erőszakos érzelmeiben és
szorongásomban a határon lefeküdtem, szívem s fejem, még túl a határon.
Sűrűn omlottak könnyeim hazám szélső darabjára..."6 S mint ahogy
Újfalvinak is megvallotta: ,,soha azután sem tudott megbarátkozni az
erdélyi zord havasok s a vég nélküli sivatag erdők bozontos alakjával."
Szegedy Róza ház, Badacsony
Szegedy Rózsa
"Szegedy Róza anyját korán elvesztette, apja halála után nagybátyja, Szegedy János, felsőörsi prépost lett a gyámja. St Pöltemben Orsolyita apácáknál tanult. Kisfaludyt Vashosszúfaluban ismerte meg Rsthy Antaléknál, egy szüreti bál alkalmával. Ekkor szerettek egymásba, s ez a szerelem az élete végéig elkísérte Rózát. A költő 1796-ban feleségül kérte, amire akkor még nemet mondott - ez volt az oka annak, hogy a romantikus Kisfaludy háborúba indult, felejteni a viszonzatlannak hitt szerelem kínjait. Róza nagyon is szerette az ő daliáját, a visszaemlékezések szerint ugyan akadtak más, nemes kérői is Kisfaludy távolléte alatt, ám ő senkinek nem akart igent mondani, azt tervezte, kolostorba vonul, és Jézusnak szenteli életét. Idővel azonban a költő visszatért a halál torkából, változatlanul szerelmesen, így másodjára is feleségül kérte Rózát 1798-ban Felsőörsön, amire a leány már igent mondott. 1800. január 20-án házasodtak össze Ötvösön (egyes feljegyzések szerint Gógánfán). A végig boldog házasság első öt évét Kámban, a feleség birtokán töltötték, ahol szőlőtermesztéssel és gazdálkodással foglalkoztak. 1805-ben Sümegre költöztek, itt született Kisfaludy versciklusa, a Boldog szerelem himnusza. 32 évig éltek együtt, mígnem 1832-ben Róza meghalt. Sümegen közös sírban nyugszanak. Badacsonyi háza - melyben férjével együtt laktak - ma emlékmúzeum.
Az elbeszélések szerint Róza egyik kedvenc helye volt egy, a Badacsony oldalában rejlő kő, melyen gyakran üldögélt Kisfaludyval, gyönyörködve a csodás balatoni panorámában, ami onnan a szemük elé tárult. Ezt a követ később róla nevezték el Rózsakőnek, amelyet a mai napig a fiatal szerelmesek sora keresi fel, a róla szövődött legenda okán."- Wikipédia -
