Hertelendy Károly

1819 - 1875.

Hertelendy Károly, hertelendi és vindornyalaki. Született 1819. október 28. Vasszentmihály - Kishárs (Kis-Lipnik) halálának időpontja; 1875.

Apja Hertelendy Zsigmond, földbirtokos. Magyar római katolikus. Hertelendy Gábor és János honvédszázados öccse. Nőtlen. Gimnáziumot végez. 1835-közvitéz, 1847-őrmester, 1848. június 1- hadnagy a 8. Koburg huszárezrednél Galíciában. November 17. száztíz emberével hazatér és csatlakozik a honvédsereghez. December 3. (1) - főhadnagy, december 11. (16) - alszázados, 1849. február (január16) - főszázados, a 8. huszárezred 6. századának parancsnoka. A július 14-i hegyesi csatában bal karját átlövik. A szabadságharc után álnéven bujkál. 1854. jelentkezik a pesti hadbíróságon, tíz év várfogságra ítélik. 1856. kegyelmet kap. 1867/68. uradalmi gazdatiszt Kislipniken, a Sáros megyei honvédegylet tagja.

Az viszont biztos, hogy a Vas megyei Gasztonyban, ebben a hajdan jelentős, kisnemesek által is lakott faluban birtokos volt a 18. és 19. század folyamán a Hertelendy család is. Jó adottságokkal rendelkező vidék ez a Rába völgyében szép termést hozott mindig a búza, aztán Columbus utazása után a kukorica is. Erdőben, vadban is gazdag a vidék, a falu alatt tiszta vizű patak folyik, és az építéshez kavicsot, homokot adó Rába sincs messzebb egy kilométernél.

A hagyomány szerint, mint a közeli Őrséget, valamikor határőrök lakták ezt a vidéket is, hogy a Stájerországból induló támadásokat jelentsék, hátráltassák. A sokáig kiváltságokkal rendelkező határőrök utódai aztán lassan jobbágysorba süllyedtek, de az idők folyamán nagy számban kaptak nemességet is. Ezek a saját birtokon dolgozó, gazdálkodó kisnemesek adták Gasztony lakosságának jelentős részét. Közülük sokan álltak katonának, mikor a török Kanizsa eleste után a Rábáig nyomult előre, és a szomszédos Csákányban végvárat alakítottak ki.

Hagyomány volt hát erre a katonáskodás, de a településen ebben az időben nagyobb területeket birtokló családok, a Borosok és a Hertelendyek fiúgyermekei is katonának álltak felnővén. Innen indult páratlan pályafutása annak a Hertelendy Gábornak (született Gasztonyban, 1742-ben, meghalt Gyöngyösön, 1820-ban), aki közhuszárból lett virtusa, vitézsége következtében altábornagy. Aki forgathatta kardját a hétéves háborúban, majd a kalapos király török elleni hadjáratában is, de a legdicsőbb tetteket Napóleon franciái ellen hajtotta végre.

1776-ban lett főhadnagy, s a kilencvenes évektől Elzász-Lotaringiában küzdött a forradalmi eszméket fegyverrel is terjesztő "francúzok" ellen. 1794-ben már őrnagy, három esztendő múlva pedig alezredessé léptetik elő az előőrsök vezetésében mutatott nagy tehetsége és vitézsége miatt. Hertelendyt aztán 1797-ben Észak-Itáliába vezénylik, ahol Moreau tábornok franciáival kerül szembe. Április 27-én Cassanónál csapnak össze, az ütközetet pedig ő dönti el, mikor a győzelemre álló, az osztrák csapatokat éppen átkarolni szándékozó franciákat több lovasrohammal szétszórja. Tette mindezt 200 halottat hagyva a csatamezőn és 300 foglyot ejtve, mi több, Moreau főhadiszállását is elfoglalva.

Ezért aztán meg is érkezik számára a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztje, majd 1800-ban az ezredesi rang is, sőt saját huszárezredet is szervezhet a Jászságban. Ők lesznek a 12-es számú Nádor-huszárok. Aztán már ezzel az ezreddel van ott a franciák által bekerített Ulm várában, 1805-ben. Ahol is Mack tábornok majd megadja magát 18 tábornoktársával és 30 ezer emberével, de ő a közhuszár ruhába bújtatott trónörökössel, Ferdinánd főherceggel október 16-án hajnalban áttör a francia bekerítésen. Vitézül küzd aztán huszárjaival, az orosz sereggel vállvetve a vesztes austerlitzi csatában is, 1808-ban pedig tábornoknak, pontosabban altábornagynak nevezik ki.

A Kishárs temetőjében nyugvó Hertelendy Károly is ismerhette ezt a sikertörténetet, de az ő nagyapja, az altábornagy testvére, Hertelendy János (1745–1811) vasi főszolgabíró és országgyűlési követ volt. Nem kevésbé jeles ember, mint a végül gyermektelenül Gyöngyösön, 1820-ban elhalálozó, és ott is nyugvó altábornagy úr. A követ és főszolgabíró Hertelendy János fiának, Zsigmondnak, aki 1775-ben, Gasztonyban látta meg a napvilágot, aztán három, huszárnak álló fia is született.

A Vas vármegye nemességének 1835-ös összeírása szerint (5703 nemesi címmel rendelkező embert találtak) Hertelendy János (1810, Gasztony), akinek birtokai vannak Gasztonyban, éppen "Majlandban" katonáskodott, Hertelendy Gábor (1812, Gasztony) pedig ugyancsak gasztonyi birtokosként "Pardubiczban" szolgálta az uralkodót. És itt jön harmadikként az 1819-ben, ugyancsak Gasztonyban született Károly, aki a 8. Coburg huszárezred tisztjeként, Galíciában szolgált egy családi összeállítás és a kérdés első számú szakértője, az 1848/49-es szabadságharc tisztikarának a névsorát összeállító Bona Gábor szerint is.

Mindkét forrásban megemlékeznek arról is, hogy ő volt az, aki 1836-ban közhuszárként indult, 1848 júniusában lett hadnagy, majd novemberében hazavezetett 110 huszárt Kossuth hívására. Bona összeállítása szerint 1849 februárjától már százados és a 8. huszárezred 6. századának parancsnoka volt. Hertelendy Károly ott küzdött huszárjai élén 1849. július 11-i, hegyesi csatában, ahol átlőtték a karját is. Itt Guyon Richárd és a túlerőben lévő Jellasics csapott össze, és az egyik utolsó magyar győzelem született meg a szabadságharc során.

Hertelendy Károly a szabadságharc vége után aztán öt évig Vasban bujkált álnéven, csak ezután, egyenesen Deák tanácsára – Deák apai nagyanyja Hertelendy Anna volt a család vasi, tehát gasztonyi ágából, aki aztán megszökött férjétől egy távoli rokonnal, négy gyermekét hátrahagyva (ez tévedés, a szerk.) – adta fel magát Pesten, ahol mégis csak tíz esztendő várfogságot sóznak rá. Végül 1856-ban nyert kegyelmet, de hogy miért, hogyan is került el egészen a lengyel határra, azt nem tudni.

Bona Gábor szerint 1868-ban gazdatiszti munkát vállalt itt, de hát azt talált volna szűkebb hazájához közelebb is. Az biztos, hogy sosem nősült meg, no és az is, hogy a Sáros vármegyei Honvédegylet tagja volt haláláig. Bona Gábor talán téved, amikor Vasszentmihályt adja meg a három Hertelendy huszár születési helyének. Ez a félreértés abból származhat, hogy Gasztonynak ekkor nem volt plébániája, Vasszentmihályról, pontosabban akkor még Rábaszentmihályról járt ki ide egy káplán, tehát a kereszteltek anyakönyvét is Rábaszentmihályon őrizték.

Végül az is biztos, hogy a gasztonyi családrész a 19. század folyamán elvesztette környékbeli birtokait. A zalai (vidornyalaki) Hertelendyek viszont tovább vitték a nevet és a hagyományt. A Borosok, a Hertelendyek, no és a Széll család (Széll Kálmán pénzügyminiszter, majd miniszterelnök is Gasztonyban született) pedig ott él a falu emlékezetében, többször átépített, sok kézen átment kastélyukban most a falu önkormányzatának, művelődési házának és könyvtárának ad otthont.

- Magyr Hírlap -

Pálffy Lajos írása valamint fotói
2022. december 7. szerda. 8:20