Hertelendy Károly

1784 - 1861.

I

Hertelendy Károly (Lesencetomaj, 1784 - Lesencetomaj, 1861. nov. 5.) zalai alispán.

(Hertelendy Kálmán apja) Jogot végzett és inszurgens századosként részt vett az 1809-es nemesi felkelésben. 1810-1819 között a zalaegerszegi járás főszolgabírója. Zala vármegye alispánja és - Deák Ferenc mellett - országgyűlési követe az 1832-1836-os, majd az 1839-1840-es országgyűlésen. A reformkor küzdelmeiben a konzervatív-nemesi álláspontot képviselte, a zalai konzervatívok vezetőjének tekintették. Széchenyi István 1845-től az ő kezdeményezésére és közreműködésével indította el a balatoni gőzhajózást. Az 1850-es években visszavonult és lesencetomaji birtokán élt. (Magyar életrajzi lexikonban születési helye: Vindornyalak.)

Irodalom: M. Tud. Ért, 1862. 1. Köt. - Ferenczy Zoltán: Deák Ferenc és - követjelentése az 1832/36 és 1839/40-iki országgyűlésről. Bp. 1904.

Károly, nagyon tevékeny ember volt a közéletben, nagy megyei emberként tartották számon. Jogot végzett.

1809. április 17-én a zalaegerszegi közgyűlésen a felkelő sereghez megválasztott tisztek között szerepel mint lovas főhadnagy. Mint inszurgens százados részt vett a győri csatában, 1809-ben a zalai lovasezred kötelékében és erről könyvet írt "Nemes felkelő ezredek az 1809. évi győri csatában" címmel.

1810-től 1819-ig az egerszegi járás főszolgabírája.

1830-ban Ormándlakon volt birtokos, mert a nagylengyeli plébániának ezen évben készült Canonica Visitatioja szerint kötelezte magát, hogy az ormándlaki templom kisebb javításait és kiadásait fedezi.

1831-től 1834-ig alispán. Alispánként Károly vezette azt a bizottságot, melyet a megye avégből küldtek ki, hogy Deák Antalnak szolgálataiért, a megye háláját kifejezze. Károlyról és követtársainak munkájáról megemlékezett Zala megye 1836. június 22-i közgyűlési jegyzőkönyv is, amely ékes szavakkal emeli ki érdemeiket, melyeket a hazának tettek. "De az ülésnek az a része, mely a követek működésének elismeréséről szól, nem folyt le oly egyszerűen, mint Deák szerénysége a levélben érinti. Ellenkezőleg: a jegyzőkönyv ékes szavakkal emeli ki az ő és Hertelendy, valamint Deák Antal és Horváth János szolgálatait, melyeket az egész hazának tettek." Írja Deák Ferenc egyik életrajzírója.

1832-1836 között Hertelendy Károly és Deák Ferenccel Zala vármegye követe a pozsonyi országgyűléseken. 1836 után a nemzet vezető férfijait politikai perekkel támadták meg osztrák részről. A vármegyék küldöttséget akartak küldeni a hazafiak ügyében a királyhoz, de ezt egy "királyi intéző levél" eltiltotta. Zalában 1837. szeptember 25-én tartott gyűlésen olvasták ezt fel, mely ellen Deák Ferencz s másokon kívül Hertelendy Károly is felszólalt. Csányi László különösen szenvedélyes beszédben vitatta a rendelet törvénytelenségét. Erre nézve 1838. január 31-én tanúként Hertelendy Károlyt is kihallgatták.

1837. augusztus 14-én a Népnevelési Választmány, járási alválasztmányokat nevezett ki egy olyan általános szempontsor kidolgozására, mellyel valamennyi népiskola helyzetét minden vonatkozásban fel lehetett térképezni. E munka irányítója: "Tapolczaiban B. Puttheany József, Szántóiban Hertelendy Károly, Kapornakiban Deák Ferencz, Egerszegiben Laky Károly, Lövőiben Bertalan Pál, s végre a Muraköziben Csesznák József." volt.

1839-1840. évi pozsonyi országgyűléseken is Hertelendy Károly és Deák Ferenc volt Zala vármegye követe. A követválasztó közgyűlésről így emlékeztek meg. Ez utóbbira a népes közgyűlés "azon határtalan bizalomtól vezettetve", melyet Deák Ferencz és Hertelendy Károly iránt érzett, "közakarattal és minden legkisebb ellentmondás nélkül "választotta meg őket 1839. május 06-án.

Néhány évvel később már nem volt - a korábbiakhoz hasonlóan - felhőtlen a viszony a megye rendjei, valamint Hertelendy Károly és Deák Ferenc között. Ugyanis az 1840-es években Hertelendy Károlyt a zalai konzervatívok vezetőjének tekintették és ez, illetve eltérő politikai nézeteik valószínűleg beárnyékolta korábban jó kapcsolatukat. A megyében felhalmozódott feszültséget szemléltetik az 1843. évi követválasztó gyűlés eseményei is. Zala megyében 1843. április 24-én tartották a következő követválasztó gyűlést. "Megnyílt délelőtt tíz órakor a gyűlés, gr. Batthyány Imre főispán fölolvasta a királyi meghívót, s fölhívta a rendeket a követválasztásra. Halálos, hosszú csend következett. Mindenki önkénytelen a távollévő Deák üres székére tekintett. Majd Csányi László adta okát a csendnek, s ő is választásra biztatta a rendeket, kik megértvén, hogy kijelölés nélkül kell választaniuk, hosszas éljenzés közt Deák nevét hangoztatták. Kijelentvén - a zaj csillapultával Kerkápoly -, hogy Deák a követséget semmi esetre el nem vállalja, Hertelendy Károlyt kiáltották ki. De ő szintén fogadalmára hivatkozva, még azt is hozzátette, hogy "becsületes ember becsülettel Deák Ferencz helyét Pozsonyban el nem foglalhatja."

Művei: Nemesi felkelő ezredek az 1809-ik évi győri csatában. Veszprém, 1809. - Követjelentés az 1839-40-iki országgyűlésről. Pest, 1842.

Meghalt Lesence-Tomajban, 1861. november 5-én. Valószínűleg Ormándlakon - régi birtokán - temették el, mert az ottani kápolna alatt 1912-ben egy régi sírt találtak, melyben állítólag egy Hertelendy fekszik.

Felesége Nedeczei Nedeczky Terézi, született: Pécs, 1792. november 12. Hozományul kapta a lesenczetomaji birtokot s ezen az úton kerültek a Hertelendyek Lesenczetomajra, Ormándlakról. Meghalt, Lesenczetomaj, 1883. február 27. Nedeczky Rudolf és Strobel Erzse lánya.

Hertelendy Károly munkássága:

Augusztus 15. Királyi rendelettel a helytartótanácsban felállítják az országos közlekedési bizottságot. Elnöke: Széchenyi István.

Szeptember 1. Megjelenik Hertelendy Károly zalai táblabíró felhívása: Gőzöst a Balatonra! - címmel. "...a 19. század küszöbét átlépő Magyarországon egyre erőteljesebb gazdasági érdekek követelték a közlekedési viszonyok korszerűsítését. Az 1830-as években a dunai gőzhajózás rohamos fejlődésnek indult, ugyanakkor az országos forgalomból kieső Balaton-vidéken a korábban virágzó hajózás szinte elsorvadt. A hosszirányú közlekedés megszűnt a tavon, csak a fontosabb révátkelő helyek őrizték meg jelentőségüket. Mikor néhány Balaton-melléki birtokos szorgalmazni kezdte a helyi gőzhajózás megteremtését, Hertelendy Károly Zala megyei alispán gróf Széchenyi István támogatását kérte a vállalkozáshoz. Széchenyi a "Balatoni Gőzhajózás" című röpiratában számba vette a várható nehézségeket, felhívta a figyelmet a kikötők építésének szükségességére, kitért a hajózásnak az idegenforgalommal, a halászattal, a vízszabályozással, az iparosodással és a munkahelyteremtéssel való összefüggéseire. Felvetette a Balaton és a Duna a Sió-csatorna révén történő összekötésének lehetőségét is. Rendkívül erőteljes szervezőmunkája eredményeként 1845. december 27-én sor került a Balaton Gőzhajózási Társaság alakuló ülésére. A társaság első hajója, a 'Kisfaludy' fatestét az Óbudai Hajógyárban kezdték építeni, 40 LE-s gőzgépét az angliai Penn cégtől hozatták. A hajó egyes részei tengelyen érkeztek Füredre, ahol összeszerelését végezték. A hajót a 'legnagyobb magyar' 55. születésnapján, 1846. szeptember 21-én bocsátották vízre. A rendszeres járatokat 1847 tavaszán indították be, ugyanakkor elkészült a teherszállítás céljára építtetett két uszály is. A teherforgalom meglehetősen csekély jövedelmet biztosított a társaságnak. A személyforgalom is csak a főidényre korlátozódott..."