Hertelendy József
1833 - 1891.
Hertelendy József
főrendházi tag, aranysarkantyús vitéz, született Bocsáron
(Torontál vármegye) 1833. május 23. meghalt Marillafürdőben
1891. augusztus 31.
A jogot Budapesten elvégezvén, a magyar-óvári,
majd hohenheimi gazdasági akadémiát látogatta, 1861. Nagy-Kikinda
szolgabírójává választották, de nem akarván provizórium alatt
szolgálni, ugyanazon év novemberében az egész tisztikarral együtt
leköszönt. , Torontál vármegye alispánja. 1874-ben Torontál
vármegye főispánjává nevezték ki.
.
Hertelendy József,
sz Bocsár, 1833. május 25. Tanulmányait a szülői háznál mint
magántanuló kezdte, majd a budapesti egyetemen folytatta. Szülei
a közhivatali pályára nevelték, hogy ott használjon hazájának,
hol ősei már egy évszázad óta tündököltek. Ezt a tervet
azonban az 1848-as események után bekövetkezett abszolutisztikus
korszak meghiúsította. 1854-ben kiment külföldre és elvégezte
a hohenheimi Gazdasági és Erdészeti Akadémiát, hol oklevelet is
kapott. Ifjú szívét azonban a honvágy haza vonzotta, 1855-ben
hazajött s a magyaróvári Gazdasági Akadémiát látogatta. A
következő évben megnősült.
Alapos
képzettsége és széleskörű ismeretei csakhamar köztudomásúvá
váltak, miértis 1857-ben a torontáli Ármentesítő Társulat
elnökévé választotta. Bocsáron élt és nem csak ennek
kezelésével foglalkozott, hanem az Ármentesítő Társulat ügyeit
is kiváló szakismerettel és tapintattal vezette. Midőn a
politikai viszonyok 1860-ban megváltoztak, ő is a tett mezejére
lépett és a politikai életben kezdett szerepelni. Alig néhány
hónak múlva kiváló tehetsége és minden téren észlelt
tapintatossága révén annyira ismert alakká lett, hogy 1861.
február 04-én nagy lelkesedéssel Nagykikinda járás
szolgabírójává választották. Ezen hivatalát a provisorium
bekövetkeztéig viselte, mikoris a megye alkotmányos tisztikarával
együtt lemondott. Az ideiglenes kormány mindent megtett, hogy őt
megnyerje, sőt annyira óhajtotta volna megtartani a nyilvános
szolgálatnak, hogy egyéb kecsegtető ígéretek mellett az első
alispáni állással is megkínálták, melyet azonban ő
visszautasított.
Visszavonult
Bocsárra, hol 1846-ig gazdálkodott. Ekkor eladta apjától örökölt
birtokait gróf Pállfy Gézának, ő maga pedig családjával együtt
Budapestre költözött, hol minden idejét a tanulásnak és a
tudományoknak szentelte és közben kitűnő eredménnyel ügyvédi
oklevelet szerzett. A birtokot a kastéllyal Pálffy aztán árverésen
eladta Bayer Gyula szentmiklósi gyertyagyárosnak. Mindkettőnek
jelenlegi tulajdonosa Bayer Alajos. Hertelendy Gyulától örökölt
120 holdat, melyet haláláig megtartott.
József
azonban határozott foglalkozás nélkül nem tudott meglenni.
1864-ben a Pozsonyban megalakult Magyar Biztosító Társulat bánáti
vezérügynökségét vállalja el, melyben nagy előszeretettel
dolgozott, itt is bebizonyítva, hogy egyetemes képzettséggel,
bírva tehetségét, minden nemes és hasznos téren kész és képes
érvényesülni.
Az
alkotmányos korszak beálltával 1867.május 09-én nagy-nagy
lelkesedéssel megválasztották a törökkanizsai járás
bánátkomlósi kerületének főszolgabírójává. Négy évig volt
e járás főbírája s ezen idő alatt olyan eredményeket ért el,
hogy a lakosság benne nem csak az erélyes vezetőt, hanem a nemes
lelkű támogatót és önzetlen emberbarátot tisztelte és
szerette. Nálánál nemesebb érzésű és gondolkozású embert
alig lehet elképzelni. Egy választás alkalmával jelentették
neki, hogy a nép a kirendelt katonaság lovait kővel dobálja.
Kiment közibük – még egy pálcza sem volt a kezében -, és
egyszerre csend lett, a nép pedig ahol érte ruháit csókolta.
Midőn
1871-ben a törvényszékeket szervezték, József miniszteri biztosi
minőségben a nagykikindai törvényszék és a hozzá tartozó öt
járásbíróság szervezésével bízzák meg és ugyanezen év
szeptember 20-án a nagykikindai törvényszék elnöke lett.
1874.
január 19-én a király Torontál megye főispánjává nevezte ki.
Ezen méltóságába, február 2-án tartott rendkívüli közgyűlésen
iktatták be. Este fáklyás menetet és a színházban díszelőadást
rendeztek tiszteletére, ezután pedig a kaszinóban ünnepelték
nemzetiségekre való tekintet nélkül. Az egész vármegye
örömmámorban úszott, mert eddigi szerepléseiből is jól
ismerték kiváló tehetségeit és tőle várták a rend és
nyugalom helyreállítását a vármegyében. Hivatalba lépése után
nyomban hozzáfogott, hogy a fejetlen közigazgatást rendezze, a
zilált anyagi viszonyokat egyensúlyba állítsa és a pártokra
szakadt lakosságot egyesítse. 1875-ben a nagykikindai kiváltságolt
kerület főkapitányává neveztetett ki s ezt a hivatalt a
kerületnek – az 1876. évi XXXIII. t.o. alapján történt –
Torontál megyébe való bekebelezéséig viselte. Hogy ezt a
nagykikindai vérmes nemzetiségek között simán és a magyar
állameszme teljes diadalával sikerült keresztülvinni, az József
megfontolt erélyes és nyugodt önuralmának volt köszönhető. Az
1876 – 1877. évi nagy árvizek alakalmával teljes hatalmú
kormánybiztos volt és fáradhatatlan tetterejének, valamint
kitartó munkásságának volt köszönhető, hogy jelentékeny
termékeny területeket sikerült megmenteni.
1877.
őszén egyhangú kérelemre kinevezték Felső-Torontál Ármentesítő
és Belvízszabályzó Társulat kormánybiztosává. Ezen hivatalát
haláláig viselte. 1878-ban Versecz város kormánybiztosa lett.
Négy évig töltötte be itt hivatalát, mely idő alatt ritka
tapintatossággal intézte a város bonyolult ügyeit és kényes
kérdéseit. Széleskörű tevékenysége legfelsőbb helyen is
méltánylásra talált, amennyiben 1875-ben Őfelsége a Szent
István-rend kiskeresztjével tüntette ki. Midőn a szegedi árvíz
(1879. március 12.) után a szerencsétlen lakosság Torontálba
menekült, őt bízta meg a kormány a nép elhelyezésével és
élelmezésével.
A
vármegye visszaállításának 100. évfordulóját 1879. szeptember
20-án és következő napjain ünnepelte meg Torontál közönsége.
Ezen ünnepélyek negyedik napján (szeptember 23.) tartott
közgyűlésen a vármegyeház nagytermében leleplezték arczképét,
melyet érdemei elismeréséül Pallik Bélával festetett meg a
vármegye közönsége. Ez alakalommal Várady Mihály törvényszéki
elnök tartott üdvözlő és méltató beszédet. Poroszkay Béla
főügyész felolvasta Lauka Gusztávnak
erre az alkalomra irt, a főispánt dicsőítő – itt következő –
ódáját.
Hertelendy
József arczképének leleplezési ünnepélyére
1879.
szeptenber 23.
Ünnepély,
érdemrend, díszjelvény, koszorú,
Bárminő
hatalom s kegy adatnak,
Hogyha
nem az érdem dicsfénye emeli,
Hitvány
játékszerek, s üres zaj maradnak,
Fényt
és dicsőséget csak az nyer általok,
Akinek
érdeme magában is ragyog!
Mert
ami igazán nagy, nemes s magasztos,
Azt
nem kell a hírnév szárnyára emelni,
Az
elismerést a nemesb lelkeknek
Kitüntetés
nélkül is meg fogja nyerni,
S
ha nem gyújtanak is világot nevének,
Érdemei
őrzik azt meg a jövőnek.
Amidőn
Torontál a kétszer nemesnek,
Arczképében
állít maradó emléket,
Aki
e megyétől szeretve s tisztelve,
Üli
meg méltón a főispáni széket: -
Két
emléket emel! Egyiket magának,
Másikat
a haza hű s derék fiának.
Magának!
Mert érdem, hogyha az érdemesek,
Elismerést
juttat a hála s kegyelet,
És
nem szolga -, hanem erős szabad lelkek
Önzetlen
vonzalma, rendeznek ünnepet.
Ünnepet
– amelynek legragyogóbb fénye:
Egy
küzdelmes pálya üdvös eredménye.
Mi
tudjuk mindannyian, akik Őt ismerjük,
Hogy
e kitüntetés oly férfinak jutott,
Aki
mikor a hon s nép érdekét védte,
Soha
sem engedett, soha sem alkudott.
És
minden örömét csak abban találta,
Ha
honát s megyéjét sikerrel szolgálta.
Idők
nyomán, ha a jövő nemzedék
Szemeit
kérdőn az arczképre emeli,
A
gondosan s híven megőrzött hagyomány,
Míg
az arczkép fenn áll, mindig ezt feleli
Ez
Ő! Hertelendy! A jóság, szeretet,
Hazafiság,
munka, értelem, becsület!
Főispánsága
alatt 1882-ben bukovinai csángókat csalogattak vissza őshazájukba
és sikerült a pancsovai járásban két helyiséget a letelepítés
által létesíteni. Az egyik 1883. július 21-én József
tiszteletére Hertelendyfalvának
nevezték el.
1885-ben őfelsége örökös főrendiházi tagnak nevezte ki. A
vármegyei közönség efeletti örömének szeretetének az őszi
közgyűlésen Dániel János bizottsági tag adott kifejezést. Az
úgynevezett Überland földek megváltásával és rendezésével a
kormány 1887-ben - kormánybiztosi minőségben - Józsefet bízta
meg.
Emlékét
Hölzl zeneszerző egy indulóval örökítette meg.
A
főispáni méltóságot közel tizennyolc éven át, élete végéig
viselte. A halál a vadregényes Marilla-völgyben 1891. augusztus
31-én vetett véget tevékeny életének.
Lauka Gusztáv: Helyismereti munka a
vajdasági könyvtárakban. Kunkin Zsuzsanna:Városi Könyvtár,
Szabadka, "... A cirill betűs Zavičajac (magyar megfelelője
talán a Szülőföld lehetne) fönt említett kettős számában
van egy nagyon fontos írás, melyre fel kellene figyelnie nemcsak a
helyismereti kutatásnak, hanem az egyetemes magyar
irodalomtörténetnek és bibliográfiának, sőt a hungarikákat
begyűjtő könyvtárosoknak is az Országos Széchényi
Könyvtárból. Németh Ferenc Újvidéken élő újságíró
cikkéről van szó, akinek tudományosan is megalapozott cikkei és
könyvei nagy értéket jelentenek. Az a bohém Lauka címen tette
közzé azoknak a kutatásainak az eredményeit, melyek Petőfi
barátjáról, Lauka Gusztávról, Kossuth főfutárjáról szólnak,
arról a koszorús költőről, aki annak idején Szendrei Júliát
bemutatta Petőfinek. Lauka húsz évig élt Nagybecskereken, és a
Torontál című lapnak dolgozott. Levéltáros, szerkesztő, költő,
tiszteletbeli főjegyző, a Ferenc József-rend lovagja volt. Német
Ferenc helyesbíti az irodalomtörténetet, és cikkében ezt írja:
"Lauka nem 1882-ben kezdett közölni a Torontálban: 1879.
szeptember 25-én jelent meg ott verse Hertelendy József arcképének
leleplezési ünnepélyére. Egy másik érdekesség: Lauka nem
1882-ben járt először a Bega menti városban. Jekelfalussy és
Hilóczky osztálytanácsossal már 1880. április 15-én megfordult
Becskereken hivatalos kiküldetésben az új megyeház építése
tárgyában. S végül a témára térve - írja Németh Ferenc -
egy sajtótörténeti csemege: nem a Torontál volt az egyedüli
lap, melyet Lauka Becskereken szerkesztett. 1882 júliusában az ő
szerkesztésében jelent meg a Pillangó című alkalmi lap. Ezt a
tényt ezideig a helytörténészek sem tartották számon, és a
sajtótörténet sem tudott róla." Németh további új
bibliográfiai adattal szolgál kiegészítve Szinnyeit és Petriket
három ismeretlen, Laukával kapcsolatos nagybecskereki
bibliográfiai adattal. Az első egy Őszirózsák című
verseskötet (Nagybecskerek, 1889), a másik Lauka írása a
Nagybecskereki sakk-almanachban (1896) és egy írás, melyet a
Gutenberg című alkalmi lapban közölt (Nagybecskerek, 1900). ..."
Hertelendyfalva: Hertelendyfalva
(Marienfeld), kisk. Torontál vármegye pancsovai járásban az
Alsó-Duna ölében, (1910.) 2920 magyar, tót és német lakossal.
Posta és telefonállomással. A község 1868. telepített az
al-dunai kincstári birtokon 1060 német és tót lakossal, 1883.
ide telepítették a Bukovinából beköltöztetett csángók egy
részét.
Hertelendy József.
Róla nevezték el Hertelndyfalvát
