Hertelendy Gábor
1742 - 1820
Hertelendy Gábor dandártábornok, született Gosztonyban (Vas-vármegye) 1742. szeptember 7., meghalt; Gyöngyösön 1820. június 20.
Iskoláit Kőszegen végezte. 1759. mint közlegény beállott katonának. Katonai pályafutását a gróf Kálnoky-féle huszárezredben kezdte, nyolc év, három hónapon át, közlegényként szolgált. Hertelendy több csatában vett részt. Így 1759-től 1762. a hétéves porosz háborúban. 1767-ben az ezredes adjutánsa. 1776-ban főhadnagy. 1797-ben alezredes.
1787-től 1791-ig, majd 1793-tól 1795-ig több hadszíntéren harcolt. A háborúzás 25 éve bőséges lehetőséget teremtett számára a dicsőség szerzésére, közlegényből tábornoki rangig küzdötte fel magát. 1800. a jászok, kunok és hajdúk csapataiból újonnan alakított palatínus-huszárezred ezredese, és alapító ezredparancsnoka lett.
Részt vett a Napóleon elleni hadjáratokban. Tündökletes karrierjét Napóleonnak "köszönheti". Leghíresebb tettét 1805. hajtotta végre, midőn ezredével a Palatínus-huszárokkal Ulmnál keresztül vágta magát a franciákon.
1805-ben az osztrák fősereggel együtt harcolt Mack Károly altábornagy parancsnoksága alatt. Bonaparte Napóleon gyors előnyomulása következtében beszorultak a nehezen védhető délnémet Ulm városába. A bizonytalankodó Mack végül megadta magát, ám Habsburg Ferdinánd főherceg trónörökös, későbbi I. Ferdinánd császár és király. Hertelendy ezredes elhatározták, hogy áttörik a túlerőben lévő franciák vonalát. Véghez is vitték tervüket, négy századnyi magyar huszárral. A trónörököst közhuszár-egyenruhába bújtatva magukkal vitték, ezzel valószínűleg az életét mentve meg. Négy nap alatt sikerült épségben eljutniuk Csehországba. Hertelendy Gábor óbestert (altábornagyot) amolyan "félistenként" tisztelték a magyar huszárok. A huszárokat a napóleoni háborúk vérzivatara edzette meg. A legveszélyesebb helyeken harcoltak és az a tisztesség érte őket, hogy 1814-ben győztesen vonulhattak be Párizsba.
1805. a franciák elleni harcokban tanúsított vitézségéért a Mária Terézia-rend kitüntetést kapott. Ezzel a címmel együtt jár a bárói rang, de ő nem vette fel a címet.
A Palatínus-huszárezredet viszontagságos időkben odaadással vezényelte 1808-ig, amikor tábornokká és dandárvezérré nevezték ki. A Palatinus-Nádor huszárezred, 1800. október 26-án került Gyöngyösre, amelyik idővel a város házi alakulatává vált. Gyöngyösön megszokottá vált, sőt a város képéhez hozzátartozónak tekintették a huszárok búzavirágkék dolmányát, mentéjét, szűk magyar nadrágját. Ruhájukat fekete-sárga zsinórokkal és fehér gombokkal díszítették, a zsinóröv pedig fekete- sárga anyagból készült, a csákót fekete posztóból varrták, a barátcsomós vitézkötés pedig a Német-római Császárságtól örökölt színekből állt össze.
A huszárok a waterlooi ütközet után tértek vissza Gyöngyösre. 1829-ben az egységet Gyöngyösről a csehországi Saazba vezényelték.
Hertelendy Gábor 1808-ban a Tiszán inneni felkelő nemesi sereg tábornoka, később altábornagyi rangot kapott. Nevéhez egy harci induló is fűződik. Élete végéig Gyöngyösön lakott. A városban utcát neveztek el róla.
1820. július 16-án, 78 éves korában itt érte a halál. A felsővárosi temetőben helyezték örök nyugalomra, sírja ma is ott található.
Hertelendy Gábor tábornok indulója és szövege:
Hát Fiaim! Ti Vitéz nevetek
Rab lánccal váltjátok-e fel?
Ősz fejem is ma tehát veletek
Nyert koszorúját vessze-e el?
Nem magyar az – cudar az – ki kivont
Karddal is esdekel, és kér pardont;
Rajta tehát velem, az ki Vitéz!
A csatán elől lobogó zászlómra néz!
Ezredemet vér mezején vezetem,
Győzni vagy halni tanult seregem!