Balatontipp.hu

Szerző: Győrffy Árpád 2016.09.21.

Balatoni gőzhajózás 

– Széchenyi és Kossuth helyett Hertelendy és Széchenyi

170 évvel ezelőtt, 1846. szeptember 21-én, Széchenyi István 55. születésnapján indult első útjára az első géppel hajtott balatoni vízijármű, a Kisfaludy lapátkerekes gőzhajó. Ezt eddig is így tudtuk, de a részletekben nem minden stimmel.

A balatonfüredi gyógyfürdő történetét eredeti források alapján régóta kutató dr. Lichtneckert András történész, levéltáros az évtized eleje óta több tanulmányt publikált levéltári forrásokra építve a Kisfaludy gőzös és a balatoni gőzhajó-közlekedés elindulásról, külön is a Kisfaludy gőzhajó méreteiről és anyagáról, majd újra a Kisfaludy gőzhajó anyagáról. (Az első dolgozatot a hivatkozás kattintva elolvashatják, de a másik kettő sajnos már nem elérhető, mert az időközben elhunyt Lichtneckert András saját oldala sajnos megszűnt.) Az alábbiakban a fenti írásokból néhány olyan részletet emelek ki, amelyek más megvilágításba helyezik az eddigi, többnyire nem forrásokon, hanem egy másik, hasonló íráson alapuló "hajózástörténeti" anyagokat.

Lichtneckert András írja "A balatoni gőzhajózás eszméje Hertelendy Károlytól ered, aki azt először 1837-ben a füredi savanyúkút mellé kihelyezett panaszkönyvben fejtette ki. Kossuth Lajosnak a Pesti Hírlap 1842. augusztus 7-i számában közzétett írása nem hozta előbbre a balatoni gőzhajózás létrehozását, annál inkább egy Fletscher nevű bécsi vállalkozó fellépése, aki 1844-ben monopóliumot akart szerezni a Balatonon való gőzhajózásra. Ebben a helyzetben Hertelendy belevágott a szervezésbe, megkezdte a részvényesek gyűjtését. 1845. szeptember 1-jén kiadta a Gőzöst a Balatonra című röpiratát, ezzel zászlót bontott a balatoni gőzhajózásért szervezkedő Balaton-vidéki csoport.
 A balatoni gőzhajózás megteremtésében gróf Széchenyi Istvánnak és Hertelendy Károlynak egyformán kiemelkedő érdemei voltak, de nem szabad megfeledkezni az Óbudai Hajógyár igazgatójáról, John Mas­jonról és munkásairól, név szerint S. Precious hajóépítő mesterről sem.
zéchenyi a balatoni gőzhajózás megszervezését másodrendű vállalkozásnak tekintette, amelyet azért támogatott, mert a sikerével elősegíthette az el­ső­rendűek megvalósulását, ezzel szemben Hertelendynek a Kisfaludy az életművét jelentette. Az előkészítés szakaszában (1845) Hertelendyé, a megvalósítás szakaszában (1846) Széchenyié, a menetrendszerű gőzhajó-közleke­dés elindításában (1847) és Széchenyi kiválása után (1848. szep­tember) a balatoni gőzhajózás megmentésében ismét Hertelen­dyé volt a főszerep. 

Hertelendy erőssége a türelemben és a szívósságban, Széchenyié a gyor­saságban rejlett. 1845 végéig kevéssé avatkozott bele a szervező munkába, de már 1846 áprilisától működésbe hozta a részvénytársaságot. Szeptember 21-én, Széchenyi születésnapján vízre bocsátották, október 18–22-én próbautat tettek a gőzössel. A két fő szervező kiegészítette egymást, Széchenyi Hertelendyhez intézett szavaival: "Ön képezi a centrifuga, én pedig a centripeta erőt"" – írta Lichtneckert András A Kisfaludy gőzös és a balatoni gőzhajó-közlekedés elindulása a levéltári dokumentumok tükrében című dolgozatában, amiből több érdekes részletet is megtudhatunk a Balaton életére máig kiható 170 évvel ezelőtti történésekről. (kiemelések gy.á)

Lichtneckert András munkái nem csak a főszereplők megítélésében, hanem a Kisfaludy gőzös méreteiről és anyagáról is új információkat hoztak a levéltári kutatások alapján. Így többek között átírta azt az eddig vitathatatlannak tűnő állítást, ami szerint a hajó teste fából készült. "E sorok szerzője 2011-ben publikálta a Kisfaludy fő méreteire vonatkozó új kutatási eredményét, azonban a hajó anyagát illetően elfogadta a szakirodalomban ismert álláspontot, a fa hajótestet. A Kisfaludy folyamatban lévő újjáépítése kapcsán a kutatás folytatása és a feltárt források – szakemberek bevonásával történt – értelmezése arra az eredményre vezetett, hogy az eredeti Kisfaludy vastestű hajó volt" – írta Lichtneckert.

De térjünk vissza a nem igazán az érdemei szerint kezelt Hertelendy Károlyra. A Wikipédián és a Hertelendy család oldalán többek között az alábbiakat olvashatjuk róla:
 "Hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Károly (Lesencetomaj, 1784 – Lesencetomaj, 1861. november 5.) országgyűlési követ, főszolgabíró, Zala vármegye alispánja. Régi dunántúli nemesi származású család sarjaként született. Jogot végzett és inszurgens századosként részt vett az 1809-es nemesi felkelésben. 1810-1819 között a zalaegerszegi járás főszolgabírója. Zala vármegye alispánja és – Deák Ferenc mellett – országgyűlési követe az 1832-1836-os, majd az 1839-1840-es országgyűlésen. A reformkor küzdelmeiben a konzervatív-nemesi álláspontot képviselte, a zalai konzervatívok vezetőjének tekintették. Széchenyi István 1845-től az Ő közreműködésével indította el a balatoni gőzhajózást. Az 1850-es években visszavonult és lesencetomaji birtokán élt."

Korábban úgy tudtam – ahogy egyes források ma is állítják -, hogy a Badacsony egyik szép kilátópontja, a Hertelendy-páholy Hertelendy Károly előtti tisztelgésként kapta a nevét.

Más források és egy 2011-ben elhelyezett emléktábla szerint az elnevezéssel az 1919-ben elhunyt Hertelendy Ferencnek, a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete egykori alelnökének állítottak emléket. Ferenc Hertelendy Károly unokája, Kálmán fiának gyermeke volt.

Ha igaz a Hertelendy Károlynak állított emlék, ha nem, Hertelendy Károly mindenképpen többet érdemelne az utókortól. Hogy a témánál maradjunk, legalább egy hajót elnevezhetnének róla.

Győrffy Árpád

"Gőzöst a Balatonra!"

Menedék a tó közepén

A balatoni gőzhajózás megteremtésének gondolata ekkorra már jócskán a köztudatban volt, mígnem végül a gőzösök fájó hiányát már évekkel korábban megemlítő hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Károly 1845. szeptember 1-jén elérkezettnek látta az időt, hogy Gőzöst a Balatonra címmel röpiratot tegyen közzé a tarthatatlan helyzet megszüntetésére.

Új időszámítás kezdődött 1846 őszén a Balatonon: vízre tették a tó első gőzhajóját, a Kisfaludyt. A balatoni gőzhajózás kezdetéig vezető utat, valamint - az MTA megalapítója, Széchenyi István abban játszott szerepét - mutatja be Katona Csaba történész írása az mta.hu-n.

Kossuth Lajos 1842-ben a Pesti Hírlapban közreadott híres füredi fürdőlevelében sokak érzéseit fejezhette ki, amikor így írt: „Az embernek a szíve fáj, midőn e roppant vízre tekint. Olyan holt, minő csak Palesztinában a megátkozott Holt-tenger lehet!”

A zalai arisztokrata tervét felkarolta Széchenyi István, aki sokat tett az ügy népszerűsítéséért 1846-ban megjelent Balatoni gőzhajózás című munkájával, melyben így ostorozta jómódú kortársait: „Hiszen csak Füreden, egy nyaratszaka is több pénz vettetik ki és pazaroltatik el ész-, idő-, egészség- és erény-ölő legnemtelenebb szerencsejátékra, mint a mennyi a kérdéses vállalat életbeléptetésére szükséges volna.”

A szavak mellett azonban - ahogy az a „legnagyobb magyartól” nem meglepő - Széchenyi anyagilag is a kezdeményezés mellé állt, és 50 darab jelentős értékű részvény vásárlásával maga is példát mutatott kevésbé buzgó, ám annál tehetősebb polgártársai számára. A részvényvásárlásba - jóllehet Széchenyinél jóval kisebb összeggel - Deák Ferenc és Kossuth Lajos is beszállt, bár utóbbinak sokkal fontosabb szerepe volt abban, hogy a Balaton Gőzhajózási Társaság egyáltalán jogszerűen működni kezdhessen. A közös igyekezetet végül siker koronázta, és a Balaton első, mintegy háromszáz utasra tervezett gőzhajóját, a Kisfaludyt 1846. szeptember 21-én, éppen Széchenyi 55. születésnapján tették vízre. (A hajó neve egy-aránt utalt Kisfaludy Sándorra és korán elhunyt öccsére, Károlyra.)

Lichtneckert András az MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattárában Széchenyi István iratai között találta meg azt a forrást, amely hiteles adatokat tartalmaz a hajó méreteiről: 50,29 méter hosszú, 4,88 méter széles és 2,74 méter magas. 20,62 tonna vas és 27,77 köbméter fa kellett az elkészítéséhez.

A balatoni gőzhajózás Széchenyi és Hertelendy folyamatos együttműködése nyomán született meg. Az előkészítés szakaszában (1845) Hertelendyé, a megvalósítás szakaszában (1846) Széchenyié, a menetrendszerű gőzhajó-közlekedés elindításában (1847) és Széchenyi kiválása után (1848 szeptember) a balatoni gőzhajózás megmentésében ismét Hertelendyé volt a főszerep. Hertelendy erőssége a türelemben és a szívósságban, Széchenyié a gyorsaságban rejlett. Viszonyukról és nézetkülönbségeikről az mta.hu cikke bővebben is beszámol.

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc természetesen felborította a hajó menetrendjét is: leginkább hadi célokat szolgált, a gőzhajó működésének feltehetően legizgalmasabb epizódja pedig akkor jött el, amikor a hadi helyzettől tartva a vagyonosabb füredi vendégek egy része a Kisfaludyn bevette magát a tóba, ahol gyakorlatilag megközelíthetetlenek voltak, másik gőzhajó nem lévén a Balatonon: „A Balatonon lévő Kisfaludy nevű gőzhajó, több főurakkal, menekvőkkel bevette magát a szép széles magyar tenger közepére, s már néhány napok óta onnand nézi mosolyogva a partokról utána ásító, de hozzá nem férhető osztrákokat” - írta az érdekes helyzetről naplójában egy kortárs, Francsics Károly veszprémi borbélymester.

A kalandok azonban a forradalmi idők elmúltával véget értek. A Kisfaludy szorgosan szolgálta a fürdővendégeket, egészen 1887-ig. Majd 1888-ban kivonták a forgalomból, megszűnt a Balaton Gőzhajózási Társaság is. De ez nem azt jelentette, hogy ezzel véget ért a balatoni gőzhajózás: a fénykora még csak ezután következett. Ez azonban már egy másik történet.